Időrendi sorrendben a háromról. Előzetesen az volt az általános vélekedés, hogy az RMDSZ kongresszusa az egyedüli, amelynek nincs tétje, hisz nincs elnökválasztás. Kelemen Hunor jól választotta a családot, mint központi témát. Aktuális, tökéletesen idomul a FIDESZ retorikához. Minden belefér, még a medvekérdés is. Tétje akkor lett volna a kongresszusnak, ha az elfogadott, a 2021-2024-es időszakra szóló Cselekvési Terv nem csak dicséretes célokat, vágyálmokat tartalmazna, hanem konkrét parlamenti, kormányzati kezdeményezéseket is, határidőkkel, felelősökkel. Igaz, akkor 2-3 év múlva lehetséges lenne a kiértékelés, adott esetben a számonkérés. Annyi haszna azért volt a kongresszusnak, a meghívottak elismerő véleménynyilvánítása mellett, hogy leltározta társadalmunk meglévő, égető problémáit, nóvumként belefoglalva a vegyesházasságban élők eddig mellőzött helyzetének elemzését.
Ami a Nemzeti Liberális Párt (PNL), cirkusszal és miccsel fémjelzett kongresszusát illeti, eredetileg a tét az elnökválasztás volt. Többször politikai pankrációszerű küzdelembe csapott át a jelöltek versengése, amit a két szurkolótábor fociultrák módján reagált le. Hasznosabb lett volna a párt számára, ha vezetőik jó sakkjátékos módjára, előre kigondolnak pár lépést. Úgy képzelte és nyilatkozta Orban és Cîțu is, hogy a győztes mindent visz (ABBA: The Winner Takes It All). Lehet a könnyűzenében, a pókerben ez így történik, de a politika más műfaj, itt többen is beleszólnak a végkifejletbe. Gyakorlatilag mindenki veszített. Cîțu győzelme pirruszi, ugyanis ha a bizalmatlansági indítvány sikeres lesz és elveszti kormányfői státusát, nem sokáig foglalhatja el a pártelnöki széket. Bárhogy alakulnak a dolgok, Orban politikai karrierének vége, nyugodtan leltározhat, hány általa pozícióba juttatott szúrta őt hátba. A PNL a legnagyobb vesztes, mert az előrehozott választásoktól rettegve kénytelen kiegyezni az USR-PLUS-al, Iohannis közvetítésével, akinek gondja lesz arra, hogy olyan miniszterelnök jelöltet nevesítsen, akiben a szolgálatok is megbíznak, ugyanakkor aki köhintés nélkül végrehajtja az utasításokat, mint a jelenlegi hadügyminiszter, Nicolae Ciucă. A liberálisok utólag ok nélkül vádolják az ellenzéket, hogy válsághelyzetben akar kormányt buktatni, hisz az elfajult belső elnöki küzdelemben, ők és az USR-PLUS idézték elő a koalíció ideiglenes szakadását, amit a PSD csak kihasznál. Az USR-PLUS szövetség fiatalosabban, a modern technikával élve, a járványhelyzet megszorításaihoz alkalmazkodva oldotta meg a kongresszus lebonyolítását. Kombinálta az internetes szavazást a fizikai jelenléttel. Senki sem panaszkodott a „szolgálatok általi befolyásolásra”, mint a liberálisoknál. Érthető miért. Ez volt az utolsó fejezet a szövetség párttá alakulásában. Dacian Cioloș, a frissen megválasztott elnök, már első nyilatkozatában egyértelművé tette, hogy készek tárgyalni a kormánykoalíció felújításáról, de egy másik miniszterelnökjelölttel. Az ügy pikantériája, hogy azzal a Cîțu-val kell egy asztalhoz ülni, akit megbuktatnak bizalmatlansági indítvánnyal, ha csak nem mond le felsőbb sugallatra. Iohannis számára ez lenne a legkényelmesebb megoldás, főleg most, a konstancai kórháztragédiát követő felháborodás és tiltakozások közepett. A sajtó nagyrésze már elpártolt az elnöktől, akit csak a külföldi ilyen-olyan kitüntetések érdekelnek, hisz ő többé nem újrázhat. Vágyálma valamilyen uniós pozíció megszerzésére veszélybe kerülhet, ha a kormányválság elhúzódik és amit logikusan az ő nyakába varrnak.
Lakatos P.
