Több mint egy hónapja itt írtam arról, hogy Iohannis és a kormánykoalíció pártjainak vezetői hibáztak, amikor kész tényként állították be Románia a Schengen-övezethez történő csatlakozásának jóváhagyását, ezáltal túlzottan felfokozva a lakosság reménykedését.
Ugyanúgy jártak el, mint a parlamenterek többsége, akik törvénytervezeteik elsőházi elfogadását követően sietve, sajtótájékoztatón számolnak be sikerükről, nem megvárva a döntőházi szavazás eredményét, valamint a törvény kihirdetését.
Elszabadult indulatok
Csütörtök este a televíziós vitaműsorokban a Rareș Bogdan féle szájhős politikusok, egyes médiaszereplők, hamarjában az osztrák vállalatok bojkottjára szólították fel a nézőket, nem számolva a lépés hátrányaival.
Mi több, a bécsi Kurier szerint, Răzvan Niculescu, a Tiszta Energiáért Szövetség elnöke azt javasolta, minden hónap késésért a csatlakozásig, Ausztria fizessen 200 millió euró kárpótlást havonta.
Ausztria vétója elfogadhatatlan. Ilyen szellemben nyilatkoztak az unió országainak felelős politikusai is, kiemelve, mindhárom ország teljesítette a csatlakozás feltételeit. Még Ausztria elnöke, Alexander Van der Bellen is sajnálatát fejezte ki a történtekért, szerinte nem ez a megoldás.
Szijjártó Péter magyar külügyminiszter hasonló hangvételű, bővebb kommentárjából az is kihallható, sérelmezi, hogy egy nyugateurópai ország kormányfője alkalmazta Orbán Viktor különutas taktikáját, de ezúttal elmaradt a liberális tiltakozás. (Néppárti és szociáldemokrata volt elég).
Dicséretes a korrekt román álláspont, bár néhányan kritizálják, hogy nem kérte az országonkénti szavazást, külön Bulgáriától.
Bűnbakkeresés
Több szcenárió látott napvilágot az osztrák vétóval kapcsolatban. Egyesek Putin kezét sejtetik, mások az amerikai kormánynak az Európai Unió egységét aláásó taktikáját látják a történtekben.
Valószínűbb, mivel a közelgő, 2023 márciusi, Alsó-ausztriai választások előtt Karl Nehammer kancellár pártja (ÖVP) a közvéleménykutatások szerint csak a harmadik helyen áll, migráció ellenes politikával akar szavazókat szerezni.
Amennyiben ez így van, az „illetékes elvtársaknak” több kérdésre kellene sürgősen választ adniuk.
Miért csak négy-öt hónap óta folynak intenzív csatlakozási tárgyalások?
Miért ivott Iohannis előre a medve bőrére és léptette elő 11 nappal ezelőtt Mihai Cătălin Necula, schengeni csatlakozásért felelős belügyminisztériumi igazgatót? (Igaz, neki januárban Alexander van der Bellen osztrák elnök Nagy Ezüst Érdemrendet adományozott.)
Hol volt és mit hoz fel védelmére a Külföldi Hírszerző Szolgálat igazgatója?
Bogdan Aurescu külügyminiszter a történtek után, a diplomáciában megszokott gyakorlat szerint, tiltakozásul hazarendelte Románia bécsi nagykövetét, de hol marad az ő felelőségre vonása? Miért csak Hollandiára koncentrált?
Végül, de elsősorban, a német anyanyelvű, angolul jól tudó Iohannis, miért csak a múlthéten Görögországban, nem sajtónyilvánosan tárgyalt Karl Nehammer kancellárral, holott november 21-én fogadta az OMW delegációját, élén Alfred Stern vezérigazgatóval, és tudomást szerezhetett némely „segítő” feltételről?
Amúgy a bukta osztrák-német sütemény (Buchteln).
Lakatos P.
