Ez a hamleti kérdés arányaiban sokkal intenzívebben foglalkoztatja Románia társadalmát, mint az Európai Unió nyugatibb országainak lakosságát. Az átoltottság a keleti blokkban alacsonyabb, mint az uniós átlag, Románia és Bulgária nagyon lemaradt. Az oltásellenességnek sok összetevője van.
Alapjában véve, akárcsak Hamlet esetében, minden emberi lélekben adva van egy kettősség. Mindnyájunkban két örök ellenfél lakik, a szociális és az individuális ember. Ez utóbbi megtagadhatja a beoltást amikor a hatóság megpróbálja ilyen-olyan módon kötelezővé tenni a védőoltást. Egyéni akaratát érvényesítheti, ám pirruszi győzelme látszólagos. A szociális közösségből, a család is ezt jelenti, nem lehet büntetlenül kiszakadni.
Esetünkben, akárcsak Európa több országában körvonalazódik az a megoldás, hogy már az öt-tizenkét éves gyerekeket is beoltják. Mit tehet az oltásellenes szülő, ha az iskola látogatása oltottsághoz kötött? On-line tanulást választ gyermekének, noha tudja, ez később hátrányára válik? Ha beoltatja gyermekét, mivel magyarázza saját oltásellenességét? Kit küld maga helyett az iskolai szülőértekezletekre, évzárókra, ballagásra? Az egyén veszít a közösséggel szemben.
Az oltást ellenzők, a fiatalabb korosztályok, mint mondják, félnek az esetleges, későbbi, előre nem látható mellékhatásoktól. Az a nyilvánvaló adat sem győzi meg őket teljesen, amely szerint idén a koronavírus következtében elhalálozottak több mint 90 százaléka nem volt beoltva. Az én korosztályom (60-70 évesek), akiket annak idején, kérdezés nélkül, kötelezően oltottak be, a járványos gyermekbénulás (poliomielitisz) szörnyű következményei, a kanyaró, a mumpsz és a rubeola súlyos szövődményei ellen, ezzel hiába érvel. Igaz, akkor nem volt annyi információforrás, sem lehetőség az utánajárásra. Viszont nagyobb volt a bizalom a családorvosban és az orvostudományban.
Itt jutunk el a neuralgikus ponthoz, a bizalom kérdéséhez. Azokban az országokban, amelyekben a kormányok egymásnak ellentmondó intézkedéseket foganatosítanak, ahol vezetőik fittyet hánynak a mindenkire kötelező járványügyi szabályokra, sokkal nagyobb az oltásellenesség. Súlyosan rombolja a bizalmat a pandémia adatainak eltitkolása, kozmetikázása, időszakos könnyítések indoklására, pártkongresszusok, könnyűzenei fesztiválok, focimérkőzések, vadászati és egyéb kiállítások megrendezhetősége céljából. A húzd meg, ereszd meg járványügyi politika veszélyeket rejt magában, ezt a gazdaság működőképességének megtartására irányuló intézkedések meghozatalánál is tanácsos figyelembe venni.
Nem célravezető az a hozzáállás sem, amely fetisizálja a védőoltást. Bebizonyosodott, a pandémia elleni védekezés szerves része kell legyen a folytonos szűrővizsgálat, a védőmaszk viselése, a távolságtartás, súlyos esetekben a karantén is.
Tudomásul kell venni, a koronavírus minden mutációjával együtt életünk része lett és marad, mint az influenza. A veszélyeztetettség foka akkor fog csökkenni, amikor előállítják és elfogadják annak rendje és módja szerint, a betegség kezelésére szolgáló gyógyszereket is.
Addig is szükséges a bizalom helyreállítása, erősítése, különben marad az eredeti hamleti kérdés: „lenni vagy nem lenni” utolsó két szava.
Lakatos P.
