A Korrupcióellenes Világnapon, (december 9), jelent meg a hazai sajtóban az a hír, amely szerint a kormánykoalíció pártjai megegyeztek, a prefektusokat ugyanabból a pártból fogják kinevezni, amelyikhez a megyei tanácselnök is tartozik. Lehetett volna az ellenkezője is, de Ciucă miniszterelnök katonai határozottsággal, gyorsan érvényesítette a megállapodást.
Mint ismert, ezévtől a prefektus, aki megyei szinten a törvényesség őre, már nem politikamentes, párton kívüli magasrangú köztisztviselő, hanem a kormányzó párt által jelölt, a miniszterelnök által kinevezett közjogi méltóság. Erre a változtatásra azért volt szükség, mert a közalkalmazotti státuszra vonatkozó követelményt addig gyakran kijátszották.
Egyesek úgy gondolják, most már nyílt lapokkal játszhatnak, megvan rá a lehetőségük és hatalmuk. Azok a megyei tanácselnökök, valamint a nagyobb városok polgármesterei, akik a helyi tanácsban a pártjuk által biztosított ötven százalék feletti többséggel rendelkeznek, gyakran „helyi báróként” viselkednek. (Tisztelet a kivételnek). Ők követelték legvehemensebben, még saját pártjuk vezetőségét is megfenyegetve, hogy pártjukból jelölhessenek prefektust. (Lásd Bihar, Kolozs és más megyék esetét is).
Az ok nyilvánvaló. A prefektusi hivatal ellenőrzi az önkormányzati határozatok törvényességét. Ahol több mint feles többsége van a helyi tanácsban az illető elnöknek, polgármesternek, a kötelező pártfegyelem jegyében minden előterjesztést, még a törvényes előírásokat áthágókat is, megszavaznak. Adott helyzetben ezeket a prefektus átgondolásra visszaküldheti az illető tanácsba, végső esetben közigazgatási bíróságon támadhatja meg. De a „preferált prefektus” ilyet nem tesz. A megkárosítottak számára egyetlen lehetőség a közigazgatási bírósági per hosszú, bonyolult és költséges eljárása.
Itt zárul be a kör. A gyakorlat bizonyítja, az ellenőrizhetetlen hatalom a korrupció melegágya. Lehetőséget biztosít közérdek címén, egyéni érdekeltségek kiszolgálására. Hol marad a pártok által fennen hirdetett korrupcióellenes harc?
A fékek és ellensúlyok demokratikus elvének alkalmazását csak ellenzékben szokás követelni?
Lakatos P.
