„Nem értek egyet azzal, amit mondasz, de halálomig harcolni fogok azért, hogy mondhasd” ez a Voltaire-nek tulajdonított attitűd szinte teljes mértékben hiányzik a magyarországi politikai életből.
A 12 év alatt fokozatosan óriásira duzzadt fideszes médiabirodalom ellenzékre vonatkozó irányelve: Nem értek egyet azzal, amit mondasz, de halálodig harcolni fogok azért, hogy ne is mondhasd. A kétharmados politikai hatalom erre nagyon alkalmas, mert az elvhez gazdasági, közigazgatási és jogi hátteret biztosít.
2006-ban, Mikola István, Orbán Viktor akkori helyettese, így vizionált: „Ha négy évre nyerni tudunk és utána mondjuk ötmillió magyarnak állampolgárságot tudnánk adni, és ők szavazhatnának, húsz évre minden eldőlne ebben az országban”. Bár 2020-ig, tíz év alatt, csak 1,1 millió volt az új magyar állampolgárok száma, ez biztosította be a FIDESZ kétharmados parlamenti többségét.
A fideszes médiabirodalom az utóbbi tíz évben fokozatosan uralkodóvá lett a magyar nyelvű erdélyi tömegtájékoztatásban is.
Romániában, a román nyelvű média sokkal változatosabb, ugyanis a gyakran váltakozó kormányzati többségnek nincs elég ideje és lehetősége kiterjedt médiabirodalom kiépítésére.
A román közszolgálati tv és rádió vezetői, akiket a mindenkori parlamenti többség nevez ki, mandátumuk minél hosszabb ideig történő megtartása érdekében próbálnak politikailag korrektek lenni. A mérleg így is a kormány felé billen, de messze nem olyan mértékben, mint Magyarországon.
Ebben a helyzetben, az 1982-ben Nagyváradon készült szamizdat „Ellenpontok” módjára, de az elmúlt negyven év informatikai fejlődésének előnyeit kihasználva, jelent meg a Transindex portálján a „Kezdeményezés a pluralizmusért-A félelem alternatívája a demokrácia” című állásfoglalás.
A hat erdélyi értelmiségi petícióját több százan írták alá, jelezve, nem értenek egyet az Orbán-kormány támogatáscentrikus, ugyanakkor klientúraépítő, a párbeszédet és ellenvéleményt ellehetetlenítő, megosztó nemzetpolitikájával.
Ezt követően szivárogtattak ki egy korábbi keltezésű levelet, amelyben nyolc, RMDSZ-es erdélyi önkormányzati vezető jelezte Márki-Zay Péternek, hogy őt a választásokig nem kívánják fogadni.
Több kérdés is feltehető.
Ha eredetileg nem nyíltlevélnek szánták az aláírók, utólag miért hozták nyilvánosságra?
Mi fog történni a választásokat követően, ha netán az ellenzék nyer? Akkor, ha jelzett szándékuk szerint nem „lépnek túl a december 5-i népszavazás bűnén”, visszautasítják az új magyar kormány támogatását?
Vagy hirtelen eszükbe jutnak az Újhelyi István EP képviselő markáns, szívhez szóló, emlékeztető és elgondolkoztató nyílt levelében felsorolt tények, a közös megvalósítások? Rövid lehet a kollektív memória, de nem ennyire.
Ha a FIDESZ nyer, a választások után, úgy is minden mindegy alapon, már engedélyezett ellenzéki politikus fogadása?
Mértékadó gazdasági elemzők, (még FIDESZ oldalról is), előre jelzik, hogy választásokat követően, mindegy ki nyer, egy költségcsökkentő állami költségvetés elfogadása elkerülhetetlen. Ugyanakkor, az anyaországi finanszírozású erdélyi intézmények további fenntartása, az anyanyelvű oktatás támogatása nem kérdéses, mindegy ki nyeri a választást. Elmondhatnák ezt személyesen az egyesült ellenzék vezetői is Erdélyben, ha hagynák őket.
Természetesen arra is lehet számítani, hogy a választásokat követően Orbán Viktor ismét EU-párti lesz, ha az uniós támogatások elköltését mégsem ellenőrzik majd olyan szigorúan, mint ígérik. Ebben az esetben a 2024-es romániai választásokig, ha minden jól megy, ismét csurranhat-cseppenhet a levél aláíróinak, a romániai önkormányzati kampányra.
Sajnálatos, hogy az eddigi támogatások, valamint esetleges elmaradásuk amúgy
indokolatlan veszélye, ennyire vazallusi szemléletet alakított ki néhány vezető fejében. Ez eddig leginkább Tőkés Lászlóra és Szász Jenőre volt jellemző. Úgy látszik a rossz példa is lehet ragadós.
P.S.
Kínos az erdélyi levélírók utólagos magyarázkodása. Le kell nyelni a békát.
Lakatos P.
