Az LGT együttes ismert slágerszövege jellemzi nagyon jól azt a módot, ahogyan próbálják kezelni a kormányok a jelenlegi, háborúval bonyolított, energiaár robbanással meglódult infláció okozta gazdasági válságot.
Egyetlen dologban közös a kormányok hozzáállása: -nem beismerni az előző, hibás stratégiát. Amelyik vezető ezt nyilvánosan beismeri, annak mennie kell. Így történt Magyarországon 2006-ot követően, miután nyilvánosságra került Gyurcsány Ferenc akkori miniszterelnök, zárt frakcióülésen elhangzott beszéde, amelyben beismerte: „Nyilvánvalóan végighazudtuk az utolsó másfél-két évet.”
Az akkori ellenzék által, profimódon gerjesztett parlamenti és utcai tiltakozások, tüntetések nyomására, bizalmi válság alakult ki és a miniszterelnök lemondott.
Ehhez hasonlóan, Boris Johnson brit miniszterelnök sorozatos, személyes hibáinak nyilvánosságra kerülése bizalmi válságot okozott.
Saját pártja, a Konzervatív Párt, alelnöke Dr. Caroline Johnson lemondólevelében ezt írta a miniszterelnöknek: „…az Ön tévedéseinek halmozott hatása elpazarolta nagyszerű pártunk jóindulatát.”
Az angol font Boris Johnson lemondásának hírére 0,6 százalékkal erősödött a dollárhoz és 0,4 százalékkal az euróhoz képest.
A nemzetgazdaság irányítására hozott, sorozatosan téves intézkedések, ideiglenes látszatmegoldások hatásait, előbb-utóbb saját bőrén érzi meg a lakosság, viszont másra lehet hárítani, el lehet kendőzni a felelősséget.
Ez az, amit országonként, az adott politikai erőviszonyok függvényében másként csinálnak.
Romániában Iohannis államfő sohasem fogja elismerni, hibázott a parlamenti választások után a miniszterelnök nevesítésében, a Nemzeti Liberális Párt (PNL) elnökségéért folyó harc befolyásolásában, a titkosszolgálatok hatalmának erősítésében.
Most mossa kezeit, NATO főtitkári posztra ácsingózik és hagyja, hogy a PSD és PNL egymást, illetve az előző koalícióból kipenderített USR-t okolják a hibákért. A nyári szabadságok idején egy 50 banis szépségtapasz ideig-óráig csökkenti a feszültséget. Amennyiben őszig nem születik koherens megoldás az összetett gazdasági válság kezelésére, elkezdődik, illetve fokozódik a politikai egymásra mutogatás.
A pártvezetők doktrinális okokra, illetve az időpont nem megfelelőségére hivatkozva, halogatják az adótörvénykönyv szükségszerű, alapos módosítását és ennek megfelelően a nyugdíj, valamint a szociális ellátórendszer átalakítását.
Az időhúzást a fociban sárga-, majd piros lappal büntetik. Ezt ősszel fogják a szakszervezetek és az elégedetlen társadalmi rétegek felmutatni a kormánynak.
Magyarországon, közvetlenül a kétharmaddal megnyert választás után, a levitézlett ellenzékkel szemben, a kormánynak nincs félnivalója.
Gyülekeznek ugyan a gazdasági viharfelhők (egekbe szökő infláció, eladósodottság, uniós források késése, a forint elértéktelenedése) és egyre nehezebb, körülményesebb ezért Brüsszelt okolni, viszont elképzelhetetlen az önkritika, a választási pénzszórás és a Nemzeti Bank hibás árfolyampolitikájának beismerése.
Orbán Viktor eddigi pávatánca után, brüsszeli Canossa-járása sem lesz elegendő. Az Európai Unió valós, ellenőrizhető intézkedéseket vár jogállamisági kifogásai orvoslására, különben nem folyósít.
Ha nincs pénz, nincsenek beruházások, tovább csökken az életszínvonal, a társadalmi szolgáltatások szintje, viszont nő az elégedetlenség, amit még a kiváló FIDESZ kommunikáció sem tud eltakarni.
Orbán Viktor elmegy a falig, megfordul és ismét előre megy, nem hátra, bízva a kollektív emlékezet rövidségében.
Lakatos P.