Kormányfők, vezető kormányközeli politikusok, ha érdekük úgy kívánja, fétist csinálnak a GDP növekedésből. Ezt tartják elsődlegesnek, ezzel érvelnek, ha azt akarják bizonyítani, hogy a lakosság jobban él.
A GDP, a bruttó hazai össztermék, az országban adott évben előállított, végső felhasználásra kerülő termékek és szolgáltatások összértéke.
A GDP (mint makrogazdasági mutató) korlátai:
David Cameron, volt brit miniszterelnök, 2010 novemberében mutatott rá, hogy a GDP mutató rendkívül félrevezető lehet. Sokszor elválik a társadalmi jótól, növekedése nem feltétlenül jó az adott társadalom egésze számára.
Javasolnak helyette alternatív mérőszámokat, amelyek pontosabban mérik a társadalmi jóllétet, ilyen például a Happy Planet Index (HPI), vagy az emberi fejlettségi index (HDI).
Sajnálatos, de szemléletes példa a törökországi földrengés utáni helyzet. Az újjáépítés pótlólagos kiadásai a hazai össztermék gyarapításában jelentkeznek, viszont a lakosság ettől nem él jobban, mint egy évvel korábban.
Gazdasági válság idején egyértelműen láthatóvá válnak a mindenáron való GDP növelés kockázatai.
Tanulságos példa erre a magyarországi gazdasági politika alakulása.
Kevesen gondolhatták, hogy Matolcsy György, aki tíz éve, 2013 március 4-től a Magyar Nemzet Bank elnöke, 1998 végétől Orbán Viktor gazdasági tanácsadója volt gazdasági minisztere, szembefordul a kormánnyal és nyilvánosan, több ízben kijelenti: „Magyarország letért az egyensúlyi növekedés pályájáról, a reformfolyamat elakadt”.
Az okok között említette, hogy sok kormányzati döntés többet vitt, mint hoz, mert mennyiségi szemlélet uralkodik a minőségi helyett.
Ilyesmi akkor szokott bekövetkezni, amikor a kormányzat rövid távú, népszerűség által vezérelt megfontolások alapján dönt, nem törődve azzal, hogy négy-öt év múlva mi történik.
Róna Péter közgazdász, az Oxfordi Egyetem vendégkutatója szerint, nem az a baj, ha egy évben nincs gazdasági növekedés, hanem az, ha kitartóan magas az infláció, mert az nagyon súlyosan érinti a legszegényebb rétegeket és a családi közösségeket.
A GDP romániai helyzete
Miközben zajlik a magyar és a lengyel kormány vitája Brüsszellel, Romániába érkeznek az uniós források, így nem csoda, hogy 2022-ben a GDP növekedése 4,5% volt. 2023-ra a Nemzetközi Valutaalap 3,1%-os, az Európai Bizottság pedig 1,8%-os növekedést jósol.
Nehogy megismétlődjön a 2021-es szituáció, amikor az előrejelzettnél jóval magasabb gazdasági növekedés miatt, Románia 2,1 milliárd euróval kevesebb vissza nem térítendő támogatást kaphat az Európai Unió helyreállítási alapjából.
Ez a „büntetőprémium” olyan, mintha egy úszótól, aki versenyen hivatalosan teljesítette az olimpiai részvételi szintet, megvonnák a kalóriapénzt, pedig az olimpiáig még egy év hátravan.
Az EU is elgondolkozhatna a komplexebb mutatók alkalmazásán.
Az összképen, mert ezt kell nézni, sokat ront a külkereskedelmi mérleg 34 milliárd eurós hiánya 2022-ben, ami 44%-kal nőtt az előző évhez képest, valamint a növekvő államadósság (142,7 milliárd euró), ami elérte a GDP 48%-át.
Mindezek mellett, 2022-ben Románia utolérte Magyarországot az egy főre jutó GDP vásárlóerő-paritás alapján és megelőzi a minimálbér tekintetében.
A példákból is látható, egy ország gazdasági mutatóinak összességét kell vizsgálni, a minél objektívebb helyzetértékeléshez.
Akkor is, ha a kormányok politikai sikerpropagandája nem ezt teszi.
Lakatos P.
