„Nehéz együttműködni olyan emberekkel, akikről tudod, hogy nem urai saját akaratuknak, hanem valaki másnak a kottájából játszanak” -jelentette ki Orbán Viktor miniszterelnök egy tavaly szeptemberi rádióadásban.
Ő nem az általa írt partitúra szerint játszókra, hanem saját ellenzékére utalt, akit szerinte Amerikából pénzelnek.
Valószínűtlen, hogy Marcel Ciolacu pártelnök, a miniszterelnöki poszt várományosa, ismerte Orbán Viktor mondását, amikor néhány napja bírálta az RMDSZ-t:
„Hibáztak, amikor a nyilvánosság elé vitték a koalíció három vezetőjének a megbeszélését. Hibát követtek el, ha a sajtón keresztül akarták befolyásolni az én döntésemet, vagy Ciucă döntését.”
Az ügy előzménye, hogy Csoma Botond, az RMDSZ képviselőházi frakcióvezetője, kérdésre válaszolva belengette „nagyon komolyan” fontolóra kell venni a kormányból való kilépést, amennyiben a Szövetség kevesebb minisztériumot irányíthat a kormányváltás után, mint eddig.
Tipikus orbáni partitúra, az uniós oroszellenes szankciók tárgyalása előtt belengetni a vétót, esetleges engedmények, kivételek reményében, majd azokat úgy megszavazni, hogy a választóknak sikerként lehessen eladni.
A gondot az jelenti, hogy az RMDSZ karmesterének kottájából hiányzik a vétó.
Ennek ismeretében, miután az áprilisi kongresszus vezérszólama a kormányzati szerepvállalás sikere, disszonáns a kilépés hangoztatása.
Romániában a politikai csillagok állása szerint jelenleg, mindkét koalíciós pártnak és az államfőnek is, kívánatos az RMDSZ kormányzati részvétele, de nem bármi áron. Alapos elemzés szükségeltetik, nem hirtelen improvizáció.
A karmester hatásköre megadni a hangot, az nem a brácsás feladata.
Lakatos P.
