A hír, hogy a román miniszterelnök vízkeresztkor és névnapján az Athosz-hegyi autonóm klerikális ortodox kolostor-köztársaságban imádkozott, ahova nők nem, és férfiak csak engedéllyel léphetnek be, sokakat meglepett.
Volt és van miért imádkoznia, különös tekintettel a romániai gazdasági és politikai helyzetre és kilátásokra.
Szerintem, ha még létezne a Delphoi jósda, amelynek felirata: „Ember ismerd meg önmagad, és tudni fogod sorsodat!”, az a kormányfőnek a jelenlegi szituációban megfelelőbb helyszín lenne.
Valószínű azért is fohászkodott a Fennvalóhoz, mert a december eleji amerikai látogatásakor nem kapott személyére vonatkozóan egyértelmű iránymutatást.
Az amerikai vezetés és a NATO abban érdekelt, hogy Románia a stabilitás szigete maradjon a Balkánon, számukra Ciolacu és Ciucă is megfelelő.
Maradt a dilemmája, induljon-e vagy sem, az idei államelnökválasztáson.
Amennyiben pártja elnökségének unszolására, azzal az indokkal, hogy egy nagy pártnak kötelező saját elnökjelöltet állítania, vállalja a megmérettetést, az eddigi gyakorlatnak megfelelően csak akkor nyerhet, ha a második fordulóban az AUR és szövetségesei jelöltjével kerül szembe.
Ebben az esetben, mint történt 2000-ben, az Iliescu-Vadim versengésben, az emberek a kisebbik rosszat, vagyis őt választják.
Ha a második fordulóban Ciolacu más párt jelöltjével kerül szembe, nagy az esélye annak, hogy veszít, ami pártelnöki és kormányfői ambícióinak végét jelenti. (Kudarcát néhány párttársa szívrepesve várja.)
Ciolacu számára kínálkozik két másik, kisebb kockázattal járó lehetőség.
Találni egy olyan, pártonkívüli, ismert közéleti szereplőt, aki alkalmas az államfői méltóságra, van uniós nyelvismerete és a liberálisok (PNL) is elfogadják. Ebben az esetben a siker garantált.
A másik lehetőség, amennyiben a PNL elfogadja a közös jelöltállítást, de ragaszkodik az általa megnevezetthez, garanciát kapni arra, hogy a megválasztott államelnök később, a parlamenti választásokat követően, a szociáldemokraták jelöltjét bízza meg kormányalakítással. (Ne ismétlődhessen meg Iohannis eljárása hasonló helyzetben).
A helyzetet bonyolítja, hogy a PNL költségmegtakarítás ürügyén szeretné egyidőben tartani a helyhatósági választásokat az államelnökivel, ami ez utóbbi esetében biztosítaná a nagyobb részvételt. Ez előnyös lenne az AUR-hoz képest sokkal több helyi szervezettel rendelkező liberálisoknak.
Váratlanul a kezükre játszik az Európai Tanács jelenlegi elnöke, Charles Michel utódja kijelölésének bonyodalma.
Abban bízva, hogy az Unió vezetői nem szívesen látnák, még ideiglenesen sem, Orbán Viktort ebben a fontos tisztségben, reménykednek, Iohannis lesz a jelölt, aki lemond és átmenetileg, decemberig, a Szenátus elnöke, Nicolae Ciucă láthatja majd el az államfői tisztséget.
Ez még egy ok előre hozni az államelnökválasztást, a helyhatóságival egyidőben tartani.
Az RMDSZ, bár valamilyen sugallatra vagy meggondolásból javasolta a két választás összevonását, pedig az államelnökválasztásban nem érdekelt és eddig a szavazókra bízta, belátásuk szerint szavazzanak a második fordulóban, azzal kell törődnie, miként állítja össze europarlamenti jelöltlistáját és hogyan kampányol, tekintettel az Erdélyi Magyar Szövetség kétkulacsos magatartására.
A PSD húzná az időt amíg lehet, leginkább az európai parlamenti választásokig. Akkor derül majd ki, mekkora a pártok reális, nem közvéleménykutatások által közzétett támogatottsága, ami meghatározza a további tárgyalások menetét.
Amennyiben a liberálisok 20% alatti eredményt érnek el, ez könnyen vezethet elnökük Nicolae Ciucă leváltásához és a kormánykoalícióból való kiugráshoz.
Ebben az esetben átmeneti, kisebbségi kormányzás és új szövetségkeresés következik, ami megnehezítheti a választások utáni kormányalakítást is.
Ezek a forgatókönyvek nagymértékben befolyásolhatják az ország középtávú gazdaságpolitikáját, hisz a belengetett adóreformot megalapozó törvényeket idén kell elfogadni, különben újabb egy év megy kárba.
A kormánykoalíció pártjainak jelenlegi, se veled, se nélküled, viszonya kihat úgy a parlamenti, mint a kormányzási tevékenység minőségére.
Február közepére várhatóak a 2023-as év végleges makrogazdasági mutatói, amelyek valószínű ráébresztik a pártok vezetőit, hogy kár lenne az elért eredményeket feláldozni a választási pénzszórás és felelőtlen ígérgetések oltárán.
Lakatos P.
