Ha tévedhetetlenségről esik szó, a közbeszédben nagyon sokan a pápára asszociálnak, az I. vatikáni zsinat által 1870-ben kihirdetett, Pastor aeternus kezdetű dogmatikus konstitúció következtében.
A félreértések elkerülése végett, a dogma alapján a pápa tévedhetetlen amikor hit és erkölcs dolgában az egész egyház számára kötelező tanítást ad, azaz amit ex cathedra kijelent.
Nem lényegtelen, hogy a dogma kihirdetése óta eltelt több mint másfélszáz esztendő alatt a pápák mindössze háromszor tettek ex cathedra megnyilatkozást.
Viszont az utóbbi száz évben közismertek olyan diktátorok, napjainkban autokraták (korlátlan hatalommal bíró államférfi), akik tévedhetetlennek hitték, mutatták magukat és közvetlen környezetük szolgaian ezt az imázst propagálta.
Tanácsadóik, az eddigi gyakorlat alapján azt sulykolták és teszik ma is, hogy a hibát nem szabad beismerni.
Elrettentő példa erre Gyurcsány Ferenc, volt magyar miniszterelnök, aki bevallotta az elhibázott kormányzást és jól bele is bukott.
Kivételt csak olyan vezetők jelentenek, mint Angela Merkel, aki tizenhat évig volt Németország kancellárja, egyben a világ legnagyobb hatalmú nője és aki annak ellenére vonult vissza, hogy minden felmérés szerint újraválasztották volna. Ő több alkalommal nyilvánosan kért elnézést saját és kormánya hibáiért.
Ha az ominózus tévedés akkora, hogy még a Holdról is látszik, akkor a tévedhetetlen autokrata a megváltozott körülményekre hivatkozik, érthetetlen és értelmetlen céljai elérését hirdetve. Ha minden kötél szakad, egy vagy több bűnbakot nevesít, de az önkritika kizárt.
Ez történt a brüsszeli EU-csúcson is, ahol Orbán Viktor kiharcolta, hogy beleegyezhessen abba, az Ukrajnának nyújtandó 50 milliárd eurós, négy évre szóló támogatási csomagba, amit egy hónappal azelőtt megvétózott.
Hasonló lesz a helyzet, ha majd a FIDESZ frakció elismerve Orbán Viktor győzelmét, a Magyar Országgyűlés utolsóként megszavazza Svédország NATO csatlakozását, amit eddig a miniszterelnök személyes ambicíója blokkolt.
„Sic transit gloria mundi.”
Lakatos P.
