Az előrelátás a jó politikai vezető erénye. Nem szükséges nagymesteri szinten sakkozni tudnia, de elengedhetetlen néhány lépést úgy megtervezni, hogy számol az ellenfél lehetséges húzásaival is, valamint az arra adandó, megfelelő válasszal.
Ezt az elementáris követelményt hagyták figyelmen kívül a kormánykoalíció pártjainak vezetői, Marcel Ciolacu és Nicolae Ciucă.
Beigazolódott Murphy törvénye: „Ami rosszul kezdődik, még annál is rosszabbul fog végződni.” A pártok aránylag hamar megegyeztek abban, hogy a közös Európai Parlamenti jelöltlistát egy pártfüggetlen nő vezesse, de később egész Romániában nem találtak erre megfelelő személyt.
Nem okultak az esetből, túl sokáig vitatkoztak a szóba jöhető bukaresti főpolgármester-jelölt személyéről, végül egy orvosra, a fővárosi egyetemi kórház igazgatójára esett a választás.
Egy hét után kiderült, a jelölt kevéssé ismert, könnyen támadható magánpraxisa miatti összeférhetetlensége okán és a közvéleménykutatások szerint nagyon le van maradva a másik két jelölt mögött.
Kölcsönös engedmények és kompromisszumok keresése nélkül mindig nehéz megoldást találni úgy, hogy a pártokon belül is feszültségek, ellentétek vannak.
Utólag mindenki belátja, jobb lett volna alapos elemzést követően megegyezni a jelöltek személyéről és csak utána előállni a közös listával.
A közös főpolgármester-jelölt visszaléptetése és mindkét párt részéről önálló jelölt indítása, akárhogy magyarázzák, kudarc, ami némi előrelátással elkerülhető lett volna.
Az csak hab a tortán, hogy a koalíció megegyezett, a két jelölt nem fogja támadni egymást, kizárólag konstruktív kampányt folytatnak. Ilyen csak akkor lehetséges, ha egyikük sem akar nyerni.
Úgy látszik a fenti eset lehetőséget adott más vezető politikusnak, hogy bizonyíthassa, az előrelátás nem erőssége.
Másképp nem magyarázható, hogy a romániai magyar közösség, valamint az RMDSZ szempontjából érdektelen fenti eseményekkel kapcsolatban, miért érezte úgy Kelemen Hunor, hogy itt a jó alkalom sót szórni a nyílt sebre és „megbocsáthatatlan politikai szerencsétlenkedésnek” minősíteni a történteket.
Szükségtelen volt a megszólalás és minősítés ebben az esetben, akkor is, ha megfelel a valóságnak, figyelembe véve egyrészt, a még nem lezárt marosvásárhelyi és szatmárnémeti jelöltállítást a román pártok részéről, másrészt az év végén alakuló új kormánykoalícióban való részvételi szándékát az RMDSZ-nek. Kölcsönkenyér visszajár.
A sértődéses, indulati politizálás nem célravezető, főként, ha később közösségünk szempontjából negatívan befolyásolja a történéseket.
Hasonlóan értelmetlen mandátuma lejártakor minősíteni Iohannis államelnököt, bár rászolgált, de elképzelhető, hogy uniós vagy NATO tisztséghez jut és a bakszász nem felejt.
Az sem szerencsés, ahogy a FIDESZ retorikát egy az egyben átvéve minősítette azt a Magyar Pétert, akinek pártja könnyen lehet az RMDSZ mellett az Európai Néppárt tagja, mi több, két év múlva bejuthat a magyar országgyűlésbe is.
Az előrelátás, a visszafogottság és diplomatikus válaszadás a kényes kérdésekre a jó politikai vezető erényei.
Lakatos P.
