Látva és olvasva, a Magyar Péter által meghirdetett budapesti és debreceni tüntetés résztvevőinek felszabadult, reményteljes nyilatkozatait, érzéseiket, hogy valami nagynak, sorsfordítónak részesei, deja vu érzés fogott el, az alábbiak miatt:
Romániában 1989 december végén és az azt követő egy-két hónapban, többmillióan lelkesen reméltük, hogy a forradalmi hangulat totális rendszerváltást idéz elő.
A december 27.-én megalakult Nemzeti Megmentési Front Tanácsa eredetileg csak a választásokig gyakorolta volna az állam irányítását, olyan kegyvesztett kommunista személyiség által, mint Ion Iliescu, de már február 6.-án pártként jegyeztette be magát és indult a május 20.-i választáson, amit több mint kétharmaddal meg is nyert.
Iliescu és általában véve az új vezetőség a totalitárius rezsim alóli felszabadulás csodájában való részvételük, valamint a titokzatos (nemlétező) terroristák felett aratott győzelem aurájával rendelkeztek.
Létrejött egy a régi struktúrák által kiszolgált új rezsim. Az ellenzéki pártok olyan pártállammal kellett versenyezzenek, amely képes volt egy vagy több pártot is felépíteni politikai nomenklatúrája érdekében.
Így aztán több mint 15 évig, az Európai Unióhoz való csatlakozásig, tartott a bukdácsolás a többé-kevésbé demokratikus viszonyok kialakulásához vezető úton, olyan akadályokkal, mint a marosvásárhelyi „fekete március”, a bukaresti bányászjárás, a szolgálatok által felügyelt mélyállam (deep state).
Visszatérve a magyarországi választásokra, a Magyar Péter révén kialakult helyzetre, félek, utólag sok szavazójának fog csalódást okozni.
Ehhez azok a politikai elemzők, véleményformálók is hozzájárulnak, akik kritikátlanul elfogadják minden megnyilvánulását, nehogy veszítsenek a fészbukon a népszerűségükből.
Csak egy példa. Eredetileg lebecsülték az ellenzék véleményét, mely szerint, ha a FIDESZ a júniusi EP választáson alulmarad, előrehozott választásokat kell követelni, most Magyar Pétertől ugyanezt kommentár nélkül elfogadják.
A pártépítés jogos igény egy demokráciában, de ha az szembe megy a pártvezető saját maga által meghirdetett cél felével, konkrétan a FIDESZ leváltásával, azt nyíltan ki kell mondani.
Evés közben jön meg az étvágy, tartja a közmondás, de mennyire lehet megbízni egy olyan vezetőben, aki egyik nap kijelenti, nem indul a helyhatósági választásokon, majd a kezdeti sikereken felbuzdulva, az ellenkezőjét teszi. (mint Ion Iliescu)
A hirtelen kialakult, leginkább lélektani okokkal magyarázható bizalmi tőke, könnyen elillanhat, amennyiben hívei egy részében tudatosul, amit Magyar Péter állított, hogy egy Orbán nélküli FIDESZ-szel együtt tudna kormányozni.
A Nemzeti Együttműködés Rendszerét, akárcsak a maffiát, nem lehet megreformálni, ezt jól tudják tagjai és haszonélvezői is.
Annak idején eleinte sokan hitték, hogy a diktátor félreállításával a rendszer demokratikusan fog működni.
Errare humanum est,….
Lakatos P.
