Az utóbbi egy hónap romániai belpolitikai történések okait vizsgálók nehezen tudnak eligazodni. Hatalmi harc, külföldi befolyásolás, szolgálatok manipulációi, sok minden szóba kerülhet.
Véleményem szerint az eredendő ok a jelenlegi pártvezetők középszerűsége.
Úgy tűnik érvényesül a Peter elv, egy elmélet a menedzsment tárgykörében, amelyet Laurence J. Peter dolgozott ki.
Megfigyelése szerint egy hierarchikus rendszerben az emberek egészen a saját inkompetenciaszintjükig haladnak előre.
Másszóval mindenki addig megy feljebb a szervezeti ranglétrán, amíg el nem éri, vagy meg nem haladja képességei, kompetenciái határát.
Amikor ez utóbbi bekövetkezik, elkerülhetetlen a bukás, bármennyire kapálózik ellene a delikvens.
A romániai politikai pártok jelenlegi vezetői, akik kivétel nélkül, a számukra kedvező konjunktúra szülöttjei, eljutottak erre a szintre.
Pártjukon belül hatalomra kerülve megpróbálják állandósítani helyzetüket, több vagy kevesebb sikerrel.
Tisztában vannak azzal, hogy amennyiben pártjuk vagy személyük az első országos megmérettetésen könnyűnek találtatik, az karrierjük végét jelenti.
Nem mernek, vagy nincs elég erejük, tudásuk ahhoz, hogy a társadalom számára olyan irányt és célokat jelöljenek meg, ami a többség számára hihető és elfogadható.
A száz éves Henry Alfred Kissinger, Nobel-békedíjas németországi születésű amerikai diplomata, politikus, politológus, író és történész azt vallja, nem lehetséges az elvi politizálás, annak csak elemei lehetnek, mert a politika nem az elvek, hanem a lehetőségek művészete.
Sajnos a jelenlegi romániai belpolitika híján van az elvi politizálás elemeinek is,
mi több, nemes célok helyett, csak a pillanatnyi lehetőség lebeg a szemük előtt.
A kialakult helyzet megoldásához két feltétel elengedhetetlen.
Elsősorban a három politikai alakulat és a kisebbségi szervezetek vezetői megalakítva a kormánykoalíciót, vállalják fel közösen, nem vissza- és egymásra mutogatva, bűnbakot keresve, a szükséges és elégséges megszorító intézkedések meghozatalát.
Másodszor, állítsanak jelenleg nem politikai vezető tisztséget betöltő, köztiszteletnek örvendő államfőjelöltet, akit három hónap alatt, összefogással ismerté lehet tenni és aki legyőzheti bármelyik populista, szélsőséges ellenjelöltjét.
Nem kell hozzá önfeláldozás a pártelnökök részéről, elég némi szerénység és az ország érdekeinek előnyben részesítése.
Lakatos P.